Már majdnem olyan, mint mikor a híres sztárok kimennek az Oscar díjat átvenni és zokogva sorolják, hogy kiknek miknek köszönhetik azt. Hálás vagyok mindenért a sorsnak, bár megélni pillanatokat néha inkább úgy éreztem az élettől, hogy fricska, mint örömteli momentum, azonban ezek is mindenképp ahhoz segítettek hozzá, hogy azt csináljam, amit csinálok és kész.

Vannak anyukák, akiket nem elégít ki a gyermeknevelés, napi pelenkacsere, játszótér, háztartás… A mi esetünkben még a lovainkról való gondoskodás, kutya, macska, papagájok, családi ház körüli munka, sütés, főzés, takarítás, sport… Egyszerűen azt éreztem, hogy ez mind nem elég, nem vagyok olyan, aki kizárólag tól-ig határon képzeli a gyermek körüli életét. Ezzel sincs semmi baj, de nekem ez kevés.

Úgyhogy elkezdtem töprengeni, hogy mi lenne az, ami én vagyok, segít a minimális énidőt még hasznosabbá tenni és talán még értelme is van. Mivel bölcsi nincs helyben, ezért olyan elfoglaltságra volt szükségem, amit gyermek mellett tudok végezni, önállóan, úgy, hogy ne függjek mástól, aki helyettem aratja le a babérokat és a népnyelvben annyira utált, de nekem egyetlen megoldás: rugalmas munkaidővel tudjam végezni a feladataimat.

Na, hirdetésben ilyen feltételekkel nincs munka. Még meg sem írták a hirdetés szövegét, de talán még az állást sem találták fel hozzáúgyhogy maradt a szűk valóság, hogy mi is az amihez értek és megoldható a fent sorolt kritériumokkal… Mivel jópár papírral állok a Föld nevű bolygón, ezért azokat kezdtem sorra venni.

Első helyen, mint grafikus vagyok. Mármint az a hagyományos, kézzel alkotó grafikus, aki ceruzát használ a rajzhoz, meg rézkarcot présel egy tradicionális nyomdai gépen.


A k
épzőművészetet mindig is szerettem, valamilyen szinten, hol jobban, hol kevésbé, de mindig kísérte az életem. Na gondoltam, ez jó lesz kiinduló alapnak. Emellett még tanár és újságíró is vagyok. Épp írok… A rajz tanárival mire megyek, még kiforrja magát a jövőben:)?
Azt
án azon kezdtem gondolkodni, hogy mi az, ami a művészeten belül közel, ha nem a legközelebb áll hozzám. Akkor rájöttem, hogy a természet. Hiszen lovazok, kutyázok, futok és ezt mind mind az erdőn, folyóparton, réten teszem, amikor teszem. Imádom a természetességet amely ebből a mesterséges, műanyag világból némiképp kiszakít.

Akkor kezdtem el azon kísérletezni, hogy mi az a művészet amely a leginkább ötvözi a számomra legfontosabb értékeket és egyszerűen bevillant a tűz és a fa és ebből a pirográfia.
L
áttam néhány helyi alkotó munkáit helyi vásárokon, feliratok, névtáblák formájában. Gondoltam, ez nekem is menni fog. 2016 nyarán a Youtube-on beírtam, hogy pyrography. Azért angolul, mert magyarul irtó gagyi dolgokat találtam a szóra. És akkor megláttam Jean Bouick  videóját Jack Sparrow-ról. A gyorsított videót normál lassúságúra húztam és néztem meg egymás után vagy 10x… Akkor azt kérdeztem: pirográfiával ilyet is lehet? Ne már, én ezt akarom csinálni!

És hogy hogyan lettem egy videóból pirográfus?….a következő bejegyzésben mindent elárulok! 🙂

Sziasztok legközelebb!

Evelin

Kezdőkép: pixabay, a többi saját alkotás:))

 

Share This