Egy ló, amit nem szeretek….

Aki személyesen ismer, az tudja, hogy mániáim a lovak. Akik a márkámon keresztül ismertek meg, ők is láthatják, hogy még a logóm is ló. Ha pedig néhány munkámat is ismered, akkor tudod, hogy ha magamnak alkotok, akkor abból többnyire ló lesz.

Mégis van egy ló, amit nem szeretek! Sőt, irtózom tőle! Félek tőle!

Van két saját lovunk. Na nem tőlük félek…Szóval van két lovunk, infrastruktúránk meg egy szem se a lótartáshoz. Az összes gépünk két talicska, 2 vasvilla, 1 lapát, 1 gereblye. Elektromos lósegítő eszközünk egy önitató, ami legalább korlátlanul biztosítja a vizet nekik, olvadástól-fagyig. Utána nem nem isznak, hanem vödrözök! 🙂

Ez két csodás jószág egy hét alatt eltakarít egy bála szénát, amely a karám közepére be van gurítva. Nem traktorral betolva, nem! Két pár kéz löki be kintről a karámba…Párom és én, ketten..Ez olyan 20-30 méteres gurgatás, darabonként 300 kilós bálákkal eszetlenkedünk hetente.

Eddig nem is volt semmi probléma, azonban kitavaszodott. Ahogy az lenni szokott, megtelt a levegő zümmögő lényekkel, kisebbekkel-nagyobbakkal, óriásiakkal… Az óriásiakkal van a legnagyobb problémám, ugyanis itt a falu széléhez közel akad belőlük bőven.

Egyik nap eléggé megcsúsztunk az otthon körüli teendőkkel, így sötét volt már, mikor kimentünk a kertbe bálát lökni Vazulnak és Szöszkének. Ők meg eléggé hangot adtak nemtetszésüknek, hogy az utolsó szálig beletiporták a sárba az előző maradékát, úgyhogy haladéktalanul kell a következő, hiába most tömtek magukba 2 kiló abrakot, az a széna most kell, de rögtön!

Úgyhogy nem volt mást tenni, irány hátra. Holdfény, elemlámpa, bála…Ha ezek nincsenek, semmit nem látni. Eldöntöttük, melyik az az egész télen kinn álló bála, ami még nem annyira löttyedt és könnyebben meg tudjuk mozdítani.

Ráfeszültünk…..basszus…zümmög….

Nem ám olyan kis szúnyog zizegés szinten..nem..ez az a mély, rezgős, ijesztő zümmögés…Amikor megy a cowboy a prérin és meghallja a csörgést..akkor sem egy táncosnő jut eszébe dobbal a kezében…hanem a kígyó

Na, nekem sem a szúnyog jutott eszembe, hanem ez valami komoly jószág lesz…legalább egy 4 légcsavaros nehézbombázó benne a bálában…Mondom Lacinak, hogy ez tuti lódarázs! Na,de hol?

Még szerencse, hogy kora tavasz van, ezért fészek még nemigen lehet benne. (Bár nem tudom, szénába raknak-e egyáltalán fészket a lódarazsak). Muszáj megmozdítani még egyszer a bálát, mert a zümmögés alább hagyott…persze, újra fenyegetőzik..Villogok össze vissza az elemlámpával, még 3x 4x belelökünk a bálába, hogy kezdjen hangoskodni a dög odabent. Egyszer csak meglátom a fénycsóvában! Néz velünk szembe azzal a bazi nagy fejével és nem kisebb termetével a szálak közül…Még szerencse, hogy meg lett és nem a ló harapta ki egy csutak fűvel onnan…végzetes találkozás lett volna… Persze nekem sem kisebb a parám. Mi van, ha kijön, és csak az elemlámpa ad némi tompa fényt, ez meg a sötétben legyilkol minket?

Végül Lacinak jött a mentő ötlete, és mivel lódarazsat ölni engedélyezett, ezért ott helyben rövidre zárta tavaszi pályafutását ennek az 5 centis, különben szép, de minek állatnak….

Mehet be a bála… Ugye a következőnél nem vár újabb meglepetés?

Szilágyi-Somos Evelin
www.magmel.hu
(fotó: pixabay)

Share This