Lovászattól a pirográfiáig

Van egy 23 hónapos koromban készült babát ábrázoló rajzom, ami családi ereklyeként van elmentve. Ebből kiindulva szüleim úgy gondolták, hogy lehet majd lesz tehetségem a rajzhoz és mikor a kapuvári Felsőbüki Nagy Pál Nyolcosztályos Gimnáziumban (általános iskolának megfelelő 7.- 8. osztályában) rajzból 25 db 5-ösöm volt, a többi tantárgyból meg erős 3-as jött ki átlagban, akkor rájöttünk, hogy nem orvos vagy ügyvéd leszek egy „sima” gimiből továbbtanulva. Ezért 1997-ben egy felvételit követően a Győri Tánc-és Képzőművészeti Iskolában kezdtem középiskolai tanulmányaimat.

Alkalmazott grafikus szakon érettségiztem (rézkarcokat, litográfiákat, linometszeteket készítettem), majd ezt követően a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola kommunikáció-rajz szakos hallgatója lettem. A rajztanári és kommunikáció szakon diplomáztam. Sosem tanítottam a gyakorlaton kívül, mert szerintem nem lehet osztályozni a rajzot 1-től 5-ig… A művészetet mindenki egy szubjektív módban látja, mindenkinek más a véleménye egy adott képről. Olyan, mint a filozófiai örök kérdés: Mi a szép?

Kommunikáció szakon, ezen belül újságíróként végeztem. A győri LovasÉlet magazinnál voltam gyakorlaton. A diploma megszerzése után pedig a magyarországi CAVALLO Lovas Magazin regionális újságírója, karikatúristája, később rovat szerkesztője voltam. Sajnos azonban 1 éven keresztül jelent csak meg az újság, hiába nőttek az előfizetői számok. A mai napig nem tudom, mi volt az oka, hogy megszűnt Magyarországon.. ☹

Megpróbáltam a TV-t és az M1 Soproni Regionális stúdiójában riporter voltam..azonban néhány hónap után rájöttem, nem az én világom!

A diplomámnak megfelelő szakvégzettséget ekkor abbahagytam és néhány rövidtávú kitérő után autóba ültem és kimentem Ausztriába. Ott akkora szerencsém volt, hogy egy western istálló épp lovászt keresett és azonnal kezdhettem. Imádtam! Ám semmi nem tart örökké…itthoni lovammal volt egy súlyos balesetem…így a lovász karrierem véget ért. 3 évet dolgoztam szőlőben ugyancsak Ausztriában és 2014 óta vagyok itthon, a várandósságom óta.

A gyes ideje alatt tértem vissza a művészethez. A természethez való közelsége miatt a pirográfia azonnal megragadott. Keresgéltem a Youtube-on, és láttam Jean Bouick amerikai művész videóját egy készülő képről. Addig kutattam, míg nem találtam olyan gépet, amivel több minőségi művész is dolgozik. Ekkor próbáltam ki életemben először a pirográfiát és saját munkáimon keresztül fejlődtem és fejlődöm folyamatosan. Emellett egy véletlen folytán beleszerettem a fotótranszfer technikába is, amely ötvözi a hagyományos kézművességet a modern technológiával.

Megrendelésre is dolgozom, hiszen mindkét technikával igazán egyedi, személyre szóló ajándék készíthető, valamint oldalamon válogathatsz már meglévő munkák közül.

Share This