Annyi érdekesség és összefüggés van ebben a munkámban, hogy megérdemel egy hosszabb lélegzetvételű írást. Minden alkotásomnak saját története van, de ilyen különleges csak ennek az egynek.

Jól esik olvasás közben mással is múlatni az időt, ezért, ha kedvetek van, még egy csésze kávéért, vagy bögre teáért, pohár borért vagy üdítőért, egy napi hidegélelemért fussatok be a konyhába és készítsétek magatok mellé.

Rengeteg újdonsággal és érdekességgel szolgálok majd írásommal, de először essünk túl a kötelező körön. Ez a munkám, egy 75x45 cm-es tömör nyírfára készült, hagyományos technikájú, kézzel égetett pirográfia (művészi tűzfestés), egy madár szobor pontos mása. Az eredeti magassága 13 méter, szélessége 21 méter és mintegy 33 tonnát nyom…

Hogy miért pont ez a szobor, az némi bevezetőt igényel.

9 éve NFL rajongó vagyok. Ez az amerikai futball angol rövidítése, azaz a National Football League. A Sport tv magyarországi közvetítéseinek és Faragó Richárd fantasztikus kommentátori előadásának hála, itthon egyre népszerűbb a tojáslabdasport, és nemcsak a nézők tekintetében, hanem országszerte számos amerikai focicsapat is alakult. Hozzám legközelebb a győri Sharks csapata áll, hiszen Győr-Moson-Sopron megyében élek. Hazánkban van Magyar Amerikai Football Szövetség, idén 14. alkalommal rendezik meg a HungarianBowlt, azaz a Magyar Amerikai foci döntőjét és a 2020-as Egyetemi Amerikai Football Világbajnokság rendezési jogát is kis országunk kapta. Nemzetközi szintéren 2018-ban a Magyar Amerikai futball válogatott kupagyőztes lett a Three Nations Cup-on, legyőzve Szlovákiát 61-0-ra majd a Cseh válogatottat is 23-15-re.

A SuperBowl-t, ami az amerikai futball szezon döntője, a világ legnézettebb egyedi sporteseményének számít, 100 millióan nézik világszerte. Az eredményét még azok a csatornák is bemondják, akik egész évben azt sem tudják, mi az az NFL.

Aki már idáig eljutott az olvasásban, azoknak azt tudom javasolni, hogy kíváncsiságból egy meccset nézzenek meg, ha még eddig nem tették, az ősszel kezdődő szezonból. A szabályoknak utána is lehet olvasni, azonban a közvetítés is olyan izgalmas és érthető, hogy az alapokkal mindenki hamar tisztában lesz.

Sokan csak azt látják, hogy ez egy agresszív sport, pedig nem az. Kőkemény stratégiai játék és igen, néha összekoccannak a résztvevői! Az egész csapat, ha nem egy emberként küzd, akkor veszít! Ebben a sportban a csapat az tényleg csapatot jelent, és az ellenfelet nem ellenségként látják.

A stadionokban a szurkolók nincsenek külön ültetve jófiú és rosszfiú szektorokba, hogy még csak ne is lássák egymást. Mindenki oda ül, ahova jegyet kap, nincsenek kordonok, kerítések, nem dobálják a füstbombákat, nincsenek velük szemben farkasszemet néző rohamrendőrök. Egymás mellett ül a két csapat drukkere és az egyetlen, ami megkülönbözteti őket, hogy az egyik örül, a másik meg szomorú, ahogy épp a meccs alakul…

A másik tábor, akik nem az egymás elleni fizikai lökdösődést és küzdelmet emelik ki belőle, azok a rengeteg védőfelszerelés láttán inkább puhány sportként tekintenek rá… Mert az angol rögbit, meg az ausztrál focit védőfelszerelés nélkül játsszák, és ezzel érvelnek az Amerikai Futball ellen… Láttam már bokatörést, mindkét alkarcsont törését, szalagszakadást, visszájára fordult térdet, kulcscsonttörést, hordágyon levitt 130 kilós könnyező játékosokat… Nem! Nem puhányoknak való sport!!!

 

És, hogy mi köze ennek a szobornak mindahhoz, amit eddig leírtam?

Ez a szobor Amerikában található, az NFL egyik csapatának, az Atlanta Falcons-nak a stadionja előtt. A több éve tartó amerikai focirajongásom ellenére eddig nem éreztem olyan erős kapcsot a tojáslabda és a magyarságom között, mint most. Egyébként nem vagyok Falcons drukker. Kint mindenről van statisztika, erről itthon nem tudom van-e, hogy vajon a magyar nézők közül hány százalék drukkol a New England Patriots csapatának? Mindenesetre én magam is ezt a tábort erősítem. Ráadásul a legutóbbi döntő ebben a stadionban volt, a SuperBowlt a Patriots nyerte, és megszerezte Tom Brady a 6. győzelmi gyűrűjét. Szóval, semmi sem sikerülhetett volna jobban!

Az aréna előtti szobor stílusosan egy sólymot ábrázol, aki zsákmányként csap le a jellegzetes formájú labdára. És amely nem más, mint Szőke Gábor Miklós, magyar! szobrászművész alkotása.

Amikor először olvastam arról, hogy Amerikában egy magyar vonatkozású csoda van készülőben, folyamatosan figyelemmel kísértem az eseményeket. Az épülő Falcons arénáról már előtte is sokat hallottam, de a stadion főbejárata elé kerülő hatalmas alkotás híre teljesen lázba hozott. Szőke Gábor Miklós egyik legismertebb műve egyébként a Fradi stadionnál látható sas szobor. Az amerikai tulajdonosok éppen az említett alkotás miatt döntöttek a szobrászművész felkérése mellett. Az USA-ban minden óriási, így a világ legnagyobb szabadonálló szobra címmel is büszkélkedő sólyom több méterrel és kétszer akkora súllyal szárnyalta túl a Fradi sast. Stílusában hasonló, de számomra sokkal dinamikusabb a kompozíció, pengeszerű tollai szinte elvágják a levegőt, süvöltő hangja a fülemben zeng, ha ránézek. Egyszerűen lélegzetelállító!

Addig-addig nézegettem a fényképeket róla, hogy úgy döntöttem, felkeresem levélben magát a művészt és megkérdezem, megengedi-e, hogy az atlantai sólyom szobráról készült egyik fotót felhasználjam pirográfiámhoz. Rövid időn belül érkezett a válasz: „Kedves Evelin! Köszönjük a megkeresést! Nyugodtan készíts belőle pirográfiát, örülök, hogy inspirált.”/részlet/ Hát, még ez a válasz mennyire inspirált! Nagyon boldog voltam!

Kiválasztottam a legszélesebb tömör nyírfát, amit otthon találtam és elindultam az alkotáson keresztül a saját képességeim felfedezéséhez. A rozsdamentes acélból készült szobrot tűzzel égetve újra alkotni óriási kihívás volt. Az égetés barnás, meleg árnyalatával kellett elérnem az acél hideg csillogását. A tűzzel kellett az árnyék-fényhatást úgy ábrázolnom, hogy az ne egy fadeszkákból összeszögelt sólymot, hanem erős és rideg anyagot adjon vissza. Amikor a sólyom teste acélnégyzetről acélnégyzetre formálódott és szárnyának hatalmas evezőtollait is befejezettnek láttam, flambírozóval (gázgyújtó, konyhai sárkány) sütöttem körbe a madarat. Nem főnixet szerettem volna égetni és mert ő nem támadt volna fel saját hamvából, ezért rendkívül fontos szempont volt, hogy ne gyulladjon fel az egész. …másfél hónap munkája hamar a kazánban landolt volna…

A háttéret már akkor elképzeltem, mikor még csak az üres fadarab volt a kezemben. Persze, ennek is meg van a maga története. Aki David Attenborough természetfilmjein nőtt fel, mint én, az pontosan tudja, hogy a sólymok egyik vadász technikája, hogy több 100 méter magasra felköröznek a termikeken és onnan szemelik ki zsákmányukat. Gyors zuhanórepülésükkel még a levegőben olyan erővel vágnak le áldozatukra, hogy az elkapott madár ájultan, vagy már holtan zuhan a földre a sólyom karmai között. Ezért úgy gondoltam, ha a szobor az épp lecsapó sólymot testesíti meg, akkor a korábban még szálló, majd a földre levágott labdával hatalmas port kavar. Emiatt a kép alsó része az ebből a becsapódásból eredő porvihar, melyhez a Marsig kellett elmennem és egy ottani homokvihar fotójáról vettem ihletet. A por sémáján kívül semmit nem rajzoltam fel a fára, hanem úgy ahogy láttam és láttatni szerettem volna, egyszerűen perzselő hőfokon égettem fel, hol a sárkánnyal, hol a pirográf tollal. Nem elégedtem meg egy üres homokviharral, így benne kirajzolódik az Amerikai futball egyik legörömtelibb jelenete. Az egyik játékos épp egy touch down-t (gólt) szerez a csapatának, néhányan pedig már hiába sprintelnek utána…

Ezzel az alkotásommal annyi sok mondanivalóm volt, bízom benne, hogy egy pillanatig sem untattalak, de a fenti sorok egyikét sem tudtam rövidebbre szabni. Befejezésként szeretnék még egyszer köszönetet mondani Szőke Gábor Miklósnak, hogy csodás sólyom szobráról pirográfiát készíthettem. A többi leírt szó helyett pedig meséljen tovább a látvány.

Az atlantai sólyomról készült videó a Youtube-on:

Share This